Miért tartja fontosnak az idei témát, a reformációt?

Mert beszélünk róla. Minden fontos, amiről beszélünk, ami foglalkoztat. Nagyot tévedünk nevelői munkánkban, amikor csak úgy lesöprünk az asztalról dolgokat, amikor mások helyett – jelen esetben a fiatalok helyett – akarjuk eldönteni, mi fontos számukra. Azonban azért is fontos, mert nem beszélünk róla eleget. Az is tévedés, hogy amiről nem ejtünk szót, arról nem kell beszélni. Sokszor kényelmesebb is hallgatni, hiszen általában a kényes témáinkat szoktuk elhallgatni. A reformáció viszont provokáció is: mi egy protestáns kultúrában gyökerezünk, aminek az a lényege, hogy protestálunk a torz, deformálódott, teremtést és teremtményt pusztító valóságok ellen. Tesszük ezt úgy, hogy közben nem forradalmat, hanem reformációt akarunk. A forradalom ugyanis el akar valamit törölni, míg a reformáció a meglévőt akarja átformálni, tartalommal megtölteni.  Vagyis úgy vagyunk radikálisak, hogy közben nem vagyunk fanatikusok: tudjuk, hogy a gyökér romlott, de nem akarjuk kivágni a fát.

A találkozó résztvevői a reggeli és esti áhítatokon, illetve a délelőtti főelőadásokon és kiscsoportos beszélgetéseken megvizsgálhatják, mit jelentett Jézus számára a reformáció, mit jelent számukra a Jézussal való kapcsolat és azt is, hogyan válhatnak a reformáció folyamatának részeseivé.

Hogy érdemes erről fiatalokkal, fiatal felnőttekkel beszélni? 

Talán a legnehezebb feladat megtalálni a hangot, ami megszólítja őket. Ezért jobb is, ha a Hang talál meg bennünket, az őket megszólítani vágyókat. Bár valójában nem is a hangot kell megtalálni, mert a hang értelmezhetetlen. A fiatalok amúgy is körül vannak véve hangokkal, mégpedig szavak nélküli hangokkal. Ezért sokkal inkább a Szót kell megtalálni – a Hangban, hangokban jelenlévő Szót. És megtaláltatni magunkat ezzel a Szóval. Szót érteni velük. Együtt ízlelni velük a minket közösen megszólítót, az ő ízlésük, ízlelésük mentén. Azt a Szót, ami aztán mindannyiunkban Igévé, cselekvéssé, életté válik. Az Isten Szavát. 

Mit tart a legfontosabbnak a fiatalokkal kapcsolatban?

A fiatalokat komolyan kell venni. Egyre fokozódó társadalmi nyomorúság az, hogy a fiatalokkal szemben nem magas a mércénk. Nincsenek nagy elvárásaink velük szemben, maximum annyi, hogy ne törjenek túl sok borsot az orrunk alá. Ezen mindenképp változtatni kell, ha folyamatos reformációt akarunk, hiszen a reformáció mindenképpen túllép a mi deformálódott kereteinken és komfortzónánkon – sőt, a képességeinken is. 

Miben látja a reformáció jelentőségét?

A reformáció, túl azon, hogy egy egyháztörténeti esemény, elsősorban üdvtörténeti esemény. A reformáció Isten üdvtörténete és terve a deformálódott világgal. Ilyenképpen nem a protestáns egyházak ünnepe, hanem magának az Egyháznak az ünnepe, mely Isten megmentő szeretetének csodálatos tervéről beszél. Ilyenképpen nem a református egyházak névjegye, hanem a reformáció egyházaié. Azoké, akik belépnek a Történetbe. Pontosítok: mindenki benne van a Történetben, kivétel nélkül, hiszen a teremtett világ Isten tulajdona. Ez egy olyan dráma, amiben mindenki szereplő. Egy dolog nem mindegy, hogy milyen szereplővé válik. Jóvá vagy rosszá? S mivel „senki sem jó, csak egy, az Isten” (Lk 18,19), így csak azok lehetnek ennek a drámának jó szereplői, akik Jézus oldalán lépnek be a történetbe. A reformáció oldalán. Miért? Azért, mert a nagy Drámaíró így döntött: „szükség néktek újonnan születnetek” (Jn 3,2).

Hogyan tudunk mi is a reformáció részeseivé válni?

Jézus ezt mondta: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5). De Vele – annál többet. Vele meg lehet harcolni a hit szép harcát, megtalálhatjuk a helyünket, küldetésünket, feladatunkat. A világ sóvárogva várja a reformátorokat, a Jézusban élők szép hitvallását. A hétköznapi hősöket, akik Vele megváltoztathatják a világot – ahogy annak idején a reformátorok tették. Csak úgy lehetünk a reformáció részesei, ha nem nosztalgia-reformátusok leszünk, vagyis olyan nemzedék, amelyik csupáncsak az ősök hitének állít emléket. 

Mit üzen a Csillagpontra érkezőknek? 

Jöjjenek, legyenek ott – valóban legyenek ott –, érdeklődjenek, keressenek, állítsák magukat kihívás elé, engedjék magukat reformálni, megtisztítani, revitalizálni. Töltődjenek az Élettel.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András