Sokszor, sok eseményen vettem már részt a Debreceni Egyetem Agrár – és Gazdálkodástudományok Centrumában. Még csak pár perce érkeztem meg a Csillagpontra, de már most látom, hogy milyen remek helyszíne ez a találkozónak. És ez a megállapítás később, jobban bejárva a területet, csak még inkább megerősödik bennem. Elsétálok a sátrak mellett, látom a színpadot, előttem a lehetőségek utcája, s mindenhol tiszta, nyílt tekintetű vidám, szép fiatalokat látok. Megérkeztem. Még senkihez sem szóltam, de érzem, jó itt lenni.  

A regisztrációnál kedves fiatalember fogad. Szerda délután van, nincsenek már hosszú sorok. Nagy nehezen sikerül lediktálni a nevemet, többször visszakérdez (mindig ez van: „K-val, nem H-val, a vége th, nem, a közepe az n, az utolsó a legegyszerűbb, ja, arra már soha nem emlékeznek, Erzsébet, igen), mire a számítógép már hozza is a szükséges adatokat. Jár a karszalag, nyakbaakasztó, pohár, kitűző, matrica, csak kapkodom a fejem. A fiatalember pedig kedvesen mosolyog, mire érdeklődök, hogy indulhatok-e tovább? Válaszából úgy tűnik, unatkozik kicsit, s talán beszélgetne még – maradhatsz még, de kész vagyunk. Megköszönöm kedvességét, de mennem kell, kevés az idő, hogy mindent felfedezzek.   

Málnás édesség! Üdvözöl a felirat az egyik büféautó reklámtábláján. Egy hithű esztári péknek köszönhetően a református köszönés kicsit kifigurázott változata megtestesült. Megkóstolom, szóba elegyedek az árusokkal. Direkt a Csillagpontra készült a fánk jellegű, málnalekvárral töltött édesség. Micsoda ötlet! Képzeletben megveregetem a pék vállát. Apró dolog, ami mégis hozzájárul az én Csillagpont-hangulatomhoz.

A lehetőségek utcáján kezdek. Kiállítók jobbról, balról: könyvkiadók, kézművesek, a szeretetszolgálat, Luther - A kártyajáték – leülök az önkéntesekhez kicsit, meséljenek róla. Kifejezetten a jubileumra készült, megmutatják: szines, szagos, kisebbek és nagyobbak is játszhatják, 2-től 10 főig, a játékidő körülbelül fél óra. Invitálnak a lányok, most nem kezdek bele, de megjegyzem, tetszik. A társasjáték melletti standál nagy a nyüzsgés, kacagás, nevetgélés. Részeg szemüveggel próbálnak végigmenni a fiatalok egy akadálypályán. És a hangsúly az „igyekeznek”-en van. Merthogy nem nagyon sikerül nekik. Ilyen akadálypályává válik a hazafelé vezető út is egy bizonyos alkoholmennyiség után – mondja a Magyar Kékkereszt Egyesület egyik önkéntese. A mögöttes tartalom már nem olyan vicces, mint az elsőre látszik. A hölgy elmeséli nekem, ő hogyan lett alkoholista, gyakorlatilag egy hajszál (vagy a Szentlélek?) választotta el a haláltól, amikor rátalált a dömösi iszákosmentő misszióra. Mióta átadta magát az Úrnak, azon fáradozik, hogy minél több fiatal figyelmét felhívja az alkoholfogyasztás veszélyeire. Úgy tűnik, sikerül is, jó marketing a részegszemüveg, és az üzenet is célba ér sokaknál. Megyek is tovább, mert hosszú a sor. Sokan várják, hogy alkohol nélkül részegedhessenek meg.

A pavilonok mellett sétálva ha lehet még jobban magával ragad az a bizonyos Csillagpont-hangulat. Hihetetlen munkát végeztek az önkéntesek. Rá sem lehet ismerni a sertéspavilonra. Ahol pár hét múlva az expo-n mangalicák röfögnek majd, és kecskék mekegnek, ott most függőágyakban, babzsák fotelekben és szalmaheverőkön fiatalok pihennek, beszélgetnek, kávéznak. Mintha nagy pókok fonalakból szőttek volna hálót a pavilonok oldalán, amibe kis kártyákon igék, imák, vagy épp imakérések „ragadtak”. Mindenhol hangulatos gyertyák, vagy kis lámpások, amik este mutatják az utat a pavilonok kávézóiba, büféibe. Közben megtalálom az egyik kedvenc helyemet az idei Csillagponton: a Köszi Koktélbárt. A hely több egy egyszerű koktélbárnál. Itt azon túl, hogy finom italok (természetesen alkoholmentes alapanyagokból) és jó zene mellett beszélgethetsz, valami egészen különleges hangulat fog el, ami igen, része a Csillagpont-hangulatnak. A KÖSZI (Keresztény Önkéntesek Szövetsége) tagjai nagyon ügyesen csempészték be ide az Igét. A falon egy koktélkereső útmutató, amely kérdésekkel és válaszlehetőségekkel segít kiválasztani az adott hangulatnak, lelkiállapotnak megfelelő koktélt. Mert itt az italnak is üzenete van. Belső béke, Kék madár, Hála, Szerelmi vigasz, Megoldóképlet. Csak néhány a választható koktélok közül. És az ital mellé alátét is jár, egy két biztató, kedves mondattal, és a koktél nevéhez passzoló Igével. Talán jobb, mint a málnás édesség! Még nagyobb válveregetés!

Szorongatom kezemben a programfüzetet, és vizsgálom, hogy mi van még hátra, mit jelöltem még be, ahova mindneképp el szeretnék jutni. Fontos előre tervezni, mert a színes programkavalkádban könnyen elvesződhet a helyszínek és események között az óvatlan fesztiválozó. S amíg rohan egyik helyről a másikra, igazán sehova sem érkezik meg. Én most a kevesebb néha több elv mentén haladtam. Így jutottam el a FIRESZ (Fiatal Reformátusok Szövetsége) és a KRISZBI (Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség Bihar megye) közösen felállított imasátrába. Ismét elfogott a Csillagpont-hangulat. Az imaséta formájában egyértelműen a fiataloknak szólt (like-ok, hastag-ek -biztos öregszem, mert csak körülbelül sejtem mi is az - és minden ami ma a közösségi oldalakon használatos), de tartalmában az idősebb korosztályt is megszólította. Jó volt elcsendeseni, s a készítők által felfűzött „imaszálon” végigimádkozni a sátrat. A végén kis elcsendesedő szobákat is berendeztek, ahol bárki egyedül maradhatott Istennel egy-egy imára, hogy feldolgozza a sétán felgyülemlett érzéseket. Kényelmes matracokkal rendezték be, Bibliával, és zsebkendővel. Igazán figyelmesek.

Aki pedig egy kis fizikai felüdülésre vágyott, az buborék focizhatott, falra mászhatott, építhetett tornyot sörös rekeszekből (sör nem volt benne) vagy játszhatott az óriás jengával. A Csillagponton barangolva sok ismerőssel találkoztam. Több lelkipásztorral futottam össze az egyházmegyénkből is. Egy ideig elszántan próbáltam összeírni, hogy hány fiatal érkezhetett a találkozóra a Hajdúvidékről. Aztán feladtam, hiszen úgysem tudtam volna meg pontos számot. De talán nem is ez a fontos. Ott voltak, átélték, és megélték a Csillagpontot.         

Az igei szolgálatot végző lelkipásztorok mind fiatalosan, a fiatalok nyelvén tolmácsolták Isten üzenetét a fesztiválozóknak. Jó volt látni délelőtt és esténként, ahogyan megtelt a színpad előtti nagy füves tér. Ahogy egymás után érkeztek a kisebb-nagyobb csoportok, és letelepedtek a fűbe, hallgatni Isten Igéjét. Számomra a Csillagpont-hangulat kiteljesedése a csütörtök esti áhítaton jött el, amikor a CSP Banddel fennálva, együtt énekelte több ezer fiatal a Lelkem áldd az Urat című dalt. Hátborsózás, libabőrözés.

Különleges pillanat volt a Csillagponton, amikor az esti koncertek után elcsendesedett a fesztiválhelyszín, a sátrakban is kialudtak az elemlámpák fényei. Magával ragadó, amikor teljes csendbe burkolózik a hely, amit amúgy több ezer fiatal zsivalya tölt meg. Mindenki alszik. Mindennek ideje van. Ezen a fesztiválon a pihenésnek is. Csak halk hortyogás hallatszik itt-ott a sátor-táborban. Ebben a megnyugtató csendben felnézek az égre, az Úr egyik legszebb művére: látom a csillagokat, melyek ezernyi apró pontként ragyognak az égen.

Komorné Csernáth Erzsébet 
Fotó: Dimény András, Fekete Norbert, Vargosz
Borítókép: Szarvas László
Forrás: ttre.hu