A résztvevők elsősorban leszögezték, hogy földi életünkben mindannyian „úton lévő emberek” vagyunk. Ebből a gondolatból kiindulva vetődött fel a kérdés, hogy egyáltalán mit értünk zarándoklat alatt és miért jó zarándokolni? Miért megy valaki sok-sok kilométert, hogy ezt megélje? Ha arra gondolunk, hogy mi is zajlik le egy embereben egy zarándoklat alkalmával testileg, lelkileg és szellemileg, akkor rájövünk, hogy – ha valóban meg akarjuk élni – tulajdonképpen ugyanilyen koncentráció szükséges a mindennapi életünkhöz is.

A bevezető gondolatok után négyen meséltek személyes zarándoklatukról. A sort Viktor kezdte, aki két hétig járta az El Caminot. Elmondta, hogy egy párkapcsolati kérdés indította el az útra. Először úgy érezte, hogy végig kell csinálnia, és ezért elég feszülten telt útjának első harmada. Majd rájött, hogy nem kell, és így már nyugodtan fejezte be útját. Az útibeszámolókat Nusi folytatta, aki eddig háromszor szervezett zarándoklatot. Számára ez a komfortzóna elhagyását jelenti, illetve a dolgok elfogadását olyannak, amilyenek. Ráhel, aki két zarándoklaton vett részt az SDG Református Diákmozgalom szervezeten keresztül, egy ilyen út felépítésétől beszélt. Végül egy Csillagpont előtti héten zajlott ökumenikus zarándoklatról beszéltek. Az ötnapos úton reformátusok, evangélikusok és bencések vettek részt. A zarándoklatot egy keresztségmegújítással zárták, amit egy igazán fontos élményként írtak le.

Egy év Istennel

Ugyancsak komfortzóna elhagyását jelentheti – és ebben a vonatkozásban hasonlít a zarándoklatra – a külföldi önkéntes szolgálat is. A Csillagpont egy másik délutánján az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda (ÖDE) részvételével tartottak kerekasztal-beszélgetést.

Az ÖDE célja, hogy hosszú távú (9-12 hónap) külföldi önkéntes szolgálatra küldjön 18-30 év közötti fiatalokat. Az EVS (European Voluntary Service – Európai Önkéntes Szolgálat) keretein belül és kívül, illetve az Európai Unió Erasmus+ programján belül állnak kapcsolatban főleg protestáns szervezetekkel. A programiroda küld és fogad is önkénteseket. A magyar önkéntesek leginkább európai országokba, illetve az Egyesült Államokba utaznak.

Az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda 2017. november 8-án ünnepli 20. születésnapját. A jubileumi évben több ünnepi rendezvényt is tartanak, projekteket, flashmobot szerveznek. Várják továbbá azoknak a jelentkezését, akik 2018 szeptemberétől kezdik meg önkéntes szolgálatukat.

A beszélgetés részvevői, egykori önkéntesek, örömmel mesélnek életük (egyik) legfontosabb évéről. Lídia arról beszél, hogy milyen volt számára Németországban egy évet Istennel tölteni: „éreztem, hogy Isten a kezébe vesz, akkor éreztem legintenzívebben azt, ahogyan Isten formálja az életemet.” Azt tanácsolja azoknak, akik még nem indultak el, hogy ha adódnak is nehézségek, ne induljanak haza, ne adják fel. Jana Németországból érkezett Magyarországra, hogy fogyatékossággal élőkkel foglalkozzon. Arról számolt be, hogy először nem Magyarországra akart jönni, de végül Lengyelország, Csehország és Magyarország közül azért választotta Magyarországot, mert az nem határos Németországgal. Minden önkéntes megfogalmazta azt, mennyi mindent tanult szolgálata alatt: sokkal többet, mint amit pár mondatban meg tudnának fogalmazni. Látszott azonban rajtuk, hogy minderre szívesen emlékeznek vissza.

Laky Virág, Gönczy Anna
fotó: Vargosz