Dimény Andris 2011-ben vett részt először a Csillagponton, akkor gyülekezete, a Gödöllői Református Egyházközség ifjúsági körével érkezett a találkozóra. „A lelkipásztorunk biztatott minket a részvételre, azt mondta, jól fogjuk érezni magunkat. Végül öten jöttünk a nagyifiből és ugyanennyien csatlakoztak hozzánk a kisifiből is” – emlékszik vissza.

A pozitív tapasztalatok miatt a két évvel későbbi, mezőtúri Csillagpontra már nem résztvevőként, hanem önkéntesként szeretett volna visszatérni. „Ehhez hozzá tartozik az is, hogy abban az évben érettségiztem és a tanulás miatt a barátaimmal nehezebben tudtunk közös programot szervezni, ezért az év elejétől szabadidőmben jobban elmélyültem a fotózásban, addigra már volt egy komolyabb fényképezőgépem is” – teszi hozzá. Az év közben szerzett tapasztalatok miatt egyértelmű volt számára, hogy a sajtós csapatot szeretné segíteni önkéntes fotósként. „Szerettem volna tudásomat a Csillagponton kamatoztatni és kíváncsi is voltam, milyen egy komoly, több napos rendezvényt fotózni” – fogalmaz Andris.

Mint mondja, az önkéntesség felé a kíváncsiság és az új tapasztalatok lehetősége hajtotta, de különösen pozitív élmény volt számára, hogy a kommunikáció munkaág tagjai mennyire szeretetteljesen fogadták.

Új tapasztalatok felé

„A 2013-mas Csillagponton rengeteg képet készítettem, amik tetszettek a Magyarországi Református Egyház Kommunikációs Szolgálatának, ezért megkértek, hogy a továbbiakban is fotózzak egyházi rendezvényeken és eseményeken” – meséli. Andris korábban dolgozott már partifotósként, de a Csillagponton elhatározta, hogy szeretne komolyabban is foglalkozni a szakmával, ezért azonnal igent mondott a lehetőségre.

„Az első munkám a Magyar Református Szeretetszolgálat egyik eseményének fotózása volt, a mai napig emlékszem, mennyire izgultam – idézi fel. – De teher alatt nő a pálma, már az első alkalommal is sokat tanultam.” Andris úgy érzi, sokat fejlődött az elmúlt években, emiatt nem is szereti megnézni korábban készült képeit, mára sok hibát talál bennük. Az új lehetőségek viszont folyamatosan motiválják, a változatos témák pedig fejlődésre ösztönzik.

„Nagyon rendesek voltak a főnökeim, mert bár a kezdetekkor bedobtak a mélyvízbe, mindig építő kritikát és nagyon sok támogatást kaptam. Ha nem itt kezdek el fotósként dolgozni, lehet, hogy egyáltalán nem dolgoznék fotósként” – vallja Andris. A fiatal fotós szerint közvetlen munkakörnyezete és az egyházi közeg is erősítette hivatástudatát, az évek során biztos lett benne, hogy valóban ezt szeretné csinálni. „A református egyház programjai izgalmasak és nagyon változatosak, soha sem unatkozunk” – teszi hozzá mosolyogva.

Közösség és sokszínűség

Andris a Csillagpontokon sem szokott unatkozni, érdekes tapasztalat számára, hogy a találkozón már volt résztvevő, önkéntes és hivatalos fotós is. „A Csillagpont minden alkalommal egy óriási élmény, ugyan fizikailag fáradtan megyek haza, de lelkileg feltöltődve – fogalmaz. – A találkozó sok minden ad hozzá az életemhez: új barátokra találok, fejlődik a kapcsolatom Istennel és megannyi dolgot tanulok.” Mint mondja, szereti, hogy nem a megszokott keretek között van együtt sok fiatal a Kárpát-medencéből, hanem „egy több ezer fős baráti társaságként, melyben közvetett úton mindenki ismer mindenkit”.

„Lehet, hogy különböző módon gondolkozunk Istenről és az egyházunkról, de jó dolog, hogy ezek a gondolatok a Csillagponton találkoznak, és építő beszélgetés kerekedik belőlük – hangsúlyozza Andris. – Minden alkalommal várom a találkozót, ha nem dolgoznék az egyházban, akkor is elmennék rá.”

Munka, kikapcsolódás, elcsendesedés

Az idei Csillagpontra ismét fotósként érkezik majd, de napi feladatai mellett ezalkalommal a fényképezni készülő önkéntesek koordinálásában is részt vesz. Arra a kérdésre, hogyan készül a találkozóra, nevetve csak ennyit válaszol: „Kávéval”. De hozzáteszi azt is, hogy a fotós csapat vezetőjével legfőbb céljuk fejlődési lehetőséget biztosítani az önkéntesek számára – ahogy egykor neki is biztosították. „Azt szeretnénk, ha minden önkéntesünk élvezhetné a fesztivált. Fontos, hogy ez ne csak munka legyen számukra, hanem kikapcsolódási lehetőség és lelki alkalom is.”

Farkas Zsuzsanna, fotó: Vargosz