A novemberi I. Budapesti Református Mérnöktalálkozó kistestvéreként érkezett Csillagpontra a Mérnöktalálkozó, ahol a pályára készülő középiskolások, hallgatók, illetve már mérnökként dolgozó fiatalok ismerhették meg egymást.
A találkozón a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folyó missziós munkát mutatta be Németh Balázs, a Műegyetemi Református Lelkészség vezetője. A közösségnek három fő célja van: lendületesnek lenni, átadni a mély, evangéliumi üzenetet és barátságokat létesíteni már az egyetemen, amelyek szakmai kapcsolatot is jelentenek. Ennek dinamikája olyan, mint a váltófutás, aki már régebb óta jelen van a közösségben, átadja az újonnan érkezőnek a krisztusi üzenetet, és ez lendületet ad az átvevő életének. Itt tanulják meg, hogy keresztyén mérnökként nemcsak együtt dolgozni, hanem együtt szolgálni is fontos.
Az első bibliai példa Salamon temploma volt. A korabeli leírások alapján nagyon komoly mérnöki számítások és munka folyt az építkezésen. Az oszlopfők elkészítéséről például pontos és részletes leírás található a Bibliában, illetve a réztenger műszaki adatairól is, melyek alapján bármikor elkészíthető lenne. A salamoni építményt valószínűleg egyiptomi és föníciai mérnökök segítségével készítették el, hiszen olyan mérnöki megoldásokat használtak a földrengésbiztosításra, mint amilyeneket a föníciai templomoknál vagy az egyiptomi piramisoknál. Ebből is látható, hogy már abban a korban is összeegyeztethető volt a kor csúcstechnológiája a hívő, Isten dicsőségét szolgáló munkával.
A mai templomok már egy kicsit másként néznek ki, tornyuk van. Ezért a résztvevők spagettitésztából és gyurmából tornyot építettek, hiszen ez is egyfajta mérnöki munka. A legmagasabb építmény 77 centiméteres volt.
Ha már torony épült, a következő feladat a hídképzés volt az ókorból a reformáció korába. Hogyan viszonyulhattak a reformátorok a természettudományokhoz? Kálvin János tisztelettel beszél róla Institúció című írásában – mint eszközt, tükröt említi, melyen keresztül megismerhetjük Istent. Az általa alapított genfi akadémián teológiát és jogtudományokat tanítottak, mérnöki, illetve természettudományokat valószínűleg azért nem, mert a filozófia tárgykörébe tartoztak abban az időben.
A Második Helvét Hitvallásban ez szerepel: „Isten áldása nélkül semmire sem megyünk a tudományokban… az Írás minden tudományt az Istentől származtat.” Erre a példa Jób könyve, ahol arról olvashatunk, hogy Isten a makroszkopikus világot a kezében tartja a mikroszkopikus világgal együtt, melyet teljes egészében ismer, így az ember biztonsággal teheti le a kezébe az életét, mert az alkotásainak vizsgálata Hozzá vezet. Tőle származnak a műszaki dolgok, tőle származik minden. Theodor Béza pedig tulajdonképpen kidolgozott egy teológiai algoritmust, hogy Isten hogyan vezet bennünket üdvösségre – ehhez az informatikusok által használt bináris rendszer logikáját használta.
Ezek után a mérnöki munka erkölcsi és morális kérdéseiről is szó esett. Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) moral messing nevű programjában például évek óta vizsgálják, hogy emberek hogyan döntenek két elkerülhetetlen rossz dolog között az önjáró gépjárművek programozásának kifejlesztéséhez. Például arra a kérdésre keresik így a választ, mit tegyen egy autonóm autó, ha fiatalok, köztük gyerekek is féktávolságon belül lépnek le az úttestre a tiltó jelzés ellenére, őket üsse el, vagy a szabályosan közlekedő idősebb személyeket. Ebben a helyzetben tulajdonképpen a tervező mérnöknek kell eldöntenie, mit tegyen a szerkezet. Az ilyen projektekben kezd megmutatkozni a műszaki tudományok erkölcsi határa. Hogyan kell dönteni például ebben a helyzetben keresztyén mérnökként? Hiszen előfordulhat, hogy egy keresztyén mérnök hasonló helyzettel kerül szembe. Olyan döntések ezek, amelyek az emberiség, a ránk bízottak jövőjét érintheti.
A műegyetemi missziós munka során a mérnökséget hozzák közel a keresztyéni léthez. Műszaki példákkal analogizálják a bibliai történeteket – a teremtés analógiája az inverz inga: amíg a motor be van kapcsolva, a rúd függőlegesen áll, Isten is ilyennek teremtette az embert. Ő a motor, amely egyensúlyban tartja az embert, de megadta a jogot, hogy kikapcsoljuk az áramkört. Ez meg is történt, és a következmény, hogy a rúd eldőlt, az élet pedig instabil lett. Egyik végletből a másikba esik, egy-egy pillanatra stabil lehet, de azt a tartós egyensúlyt nem találhatja meg. Hogyan lehetne ezt az inverz ingát újra egyensúlyba állítani? Az egyetlen megoldás, hogy visszakapcsoljuk az áramkört. Isten Jézus Krisztuson keresztül ezt meg is tette. Az ember újra formálódva, „REformálódva” került vissza az egyensúlyba.
A műegyetemi munka másfél-két éve kezdődött, a legújabb célkitűzés egy TEChrist mérnöki központ létrehozása. Ennek célja, hogy TDK-munkákat, szakdolgozat témákat támogasson, és közben közel hozza a hallgatókat Krisztushoz. Hogy megmutassa nekik, hogy keresztyén mérnökként is lehet jól csinálni. Sőt, hogy csak Krisztus követőjeként lehet jól élni.
Móricz Márta Mikolt
fotó: Asszonyi Eszter