Este volt, fáradt voltam és már szerettem volna aludni, de megláttam egy ismerősömet gitárral a kezében. Ott volt még ott pár kárpátaljai fiatal is, mint kiderült, a gitár is hozzájuk tartozott, majd hívtak, hogy menjek velük énekelni. Először nem akartam, de a „csak pár ének, aztán mehetsz aludni” mondat után mégis maradtam.

Leültünk a nagyszínpaddal szembe a sátorhoz és elkezdtünk énekelni, ami azonnal magával ragadott minket. Aztán egyik pillanatról a másikra már tízen voltunk. Aztán húszan. Aztán nem tudom mennyien, mert sötét volt, így nem tudtam megszámolni, de rengetegen letünk. Valahonnan jött még egy gitáros, aztán egy dobos, előkerült egy csörgő is, végül érkezett még egy gitár.

Nem volt hangosítás, nem volt világítás, csak mi voltunk a csillagos ég alatt, és teli torokból dicsőítettük az Istent. Ott volt velünk. Ott volt köztünk.

Mi volt az oka? Miből indult ki ez az egész? Öten kezdtünk el énekelni, nem néztük, nem figyeltük, mikor érkeztek mások, csak azt vettük észre, hogy egyre többen vagyunk és egyre hangosabb az ének. A Szentlélek itt munkálkodik köztünk. Velünk van. Bennünk van. Vele énekeltünk, neki énekeltünk. A teremtő, megváltó Urunknak.

Talán a titok a csillagok vizsgálata: ha egy csillag körülnéz az égen, azt gondolhatja, egyedül van. De ha pár millió fényév távolságból figyeljük őket, meglátjuk a milliárdokat. Egymásra találunk. Krisztus fénye látszik bennünk. Ő a közös pont bennünk, ő hívott egybe minket csütörtök este is, hogy két órán keresztül énekeljünk neki - énekeljünk vele.

Ezért más ez a közösség: mi Krisztusban vagyunk együtt. A krisztusi érték vonzza az embereket, és akikben megvan ez a krisztusi fény, egymásra találnak és ragyogni fognak, mint a csillagok. Ragyogtunk, mint a csillagok.

Móricz Márta Mikolt, fotó: Szalai Eszter