Habár a Csillagpont hivatalosan július 23-án este kezdődik, vannak, akik számára már javában tart az idei találkozó. Ők a szervezők és az önkéntes munkatársak, akik közül sokan már a programot megelőző szombaton Debrecenbe utaztak, hogy előkészítsék a fizikai és a lelki terepet a kedden szerte a világból érkező résztvevőknek. Az előkészítő napok zárásaként kibocsátó istentiszteleten készültek a találkozóra.
Az idei Csillagponton 682 önkéntes segédkezik, akik adminisztratív feladatoktól kezdve kulturális programszervezésen át műszaki és operatív kérdésekig sokféle munkaterületen helytállnak – ehhez a találkozót megelőző időszakban feladatkörönként komoly szakmai felkészítést kaptak. Ami azonban igazán hatékonnyá teszi munkájukat, az a lelki elhívás, amire válaszul önkéntesnek jelentkeztek. A főszervezők pedig különösen fontosnak tartják, hogy a segítők is épülhessenek, és lelkileg feltöltődve kezdhessék a Csillagpontot. A reggeli áhítatok mellett ezért a találkozót megelőző estén úrvacsorás kibocsátó istentiszteletet tartottak.
„A kibocsátó istentisztelet arról szól, hogy megerősödjünk abban az Istentől kapott elhívásban, hogy szolgálatba állít bennünket” – fogalmazott Bedekovics Péter, a találkozót szervező Zsinati Ifjúság Iroda vezetője. A lelkipásztor szerint azért is fontos ez a program, hogy a közösség hálát adhasson a szolgálati lehetőségért, hogy együtt örüljön. „Emellett arról is szól ez az alkalom, hogy ünnepeljünk. Kicsit talán úgy tűnhet így a találkozó előtt, hogy előre iszunk a medve bőrére, de nem elbizakodottságról van szó: azért ünnepelhetjük már előre azt a szolgálatot, amibe Isten állított minket, mert bízunk abban, hogy tényleg ő hívott el bennünket, ő adta a feladatokat, és akarja, hogy a Csillagpont megvalósuljon. Ő hoz ide több ezer fiatalt, és mi elkérhetjük tőle az áldásokat” – foglalta össze a vezető.
Istentől kapott elhívás
A kibocsátó istentiszteleten Bedekovics Péter az Péter első levele 4. fejezetének 8-11. versei alapján arra buzdította a munkatársakat, hogy „kitartó szeretettel” viszonyuljanak egymáshoz akkor is, amikor a megfeszített munka nehéz helyzeteket hoz, amikor az együttműködés kevésbé gördülékeny, és fogy a türelem, az erő.
Az igehirdető hangsúlyozta, hogy ennek kivitelezésében az Istennel való kapcsolattartás segíthet: „Isten lelki ajándékokkal is megáld bennünket, mindannyian kapunk tálentumokat. Nagyon fontos, hogy ezeket el lehet kérni tőle. Ő úgy akar szolgálatba küldeni, hogy ad hozzá készséget, képességet.” Bedekovics Péter azzal zárta gondolatait, hogy tudatosította a jelenlévőkben: mindaz, amit szolgálatként végeznek, hatni fog a körülöttük lévőkre.
Az istentisztelet úrvacsorával zárult. A liturgiát Kamarás-Horváthy Petra, a kiscsoportvezetők koordinátora vezette. A szent jegyeket az egyes munkacsoportok saját kis közösségükben vették, ami megerősítette bennük az összetartozást és a közös szolgálatra való elhívást.
Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd, Szarvas László, Molnár Emese