Az ötgyermekes budai családból jövő Flóra először szertornázott, majd tizenkét évesen kezdett el foglalkozni a műugrással. Mint mondta, egy barátnője járt műugrani, akit egyszer elkísért az edzésre, ahol érdeklődni kezdett a sport iránt. 15 éves korától már reggelente is járt edzésekre, mára hetente kilencszer edz, emellett szinkrontugrásban indult a Budapesten megrendezett vizes világbajnokságon is. A sport fontos számára, úgy érzi, akkor is megmarad majd életében, amikor már nem űzi versenyszinten.

12 évig a Baár-Madaras Református Általános Iskola és Gimnázium tanulója volt, szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre az összetartó közösség miatt. Ezt az összetartozást mutatja az is, hogy középiskolai osztályának fele elment szurkolni a vizes VB-re. Az iskolában a versenyek, és a kora reggeli edzések ellenére igyekezett helyt állni, tanárairól elmondta, minden esetben megértők voltak vele, amiért nagyon hálás.

Életében a hit aktívan jelen van, bár saját bevallása szerint a gimnazista éveinek végén eltávolodott a gyülekezetétől, de visszatalált, jelenleg is a budai református gyülekezet tagja. Sikereinek és kudarcainak feldolgozásában is segítségnek tarja keresztyén hitét, szerinte a sikert - különösen a hatalmas elismeréseket - nehezebb feldolgozni, mint a kudarcot. Keresztyén neveltetéséből adódóan edzőtársaival, edzőivel és magával szemben is türelmesebb, elfogadóbb, és pozitív gondolkodást visz magával.  Kedvenc idézete a Szeretethimnuszból való: „A szeretet nem szűnik meg soha.”

Bodnár Lili Anna, fotó: Szalai Eszter