A nyitó istentisztelet és a szerda délelőtti főelőadás gondolatait vitte tovább a Csillagpont szerda esti áhítatán Lovász Krisztián hajdúsámsoni lelkipásztor Péter apostol lelki házról szóló sorai alapján (1Pét 2,2-10).

„A történelmet Isten gondviselése és az emberek zűrzavara kormányozza” – idézte a lelkipásztor a klasszikussá vált gondolatot, párhuzamot vonva a találkozó nyitó istentiszteletén látott fazekassággal. Miközben előző nap az edény készült, az igehirdető belenyúlt a korongon lévő agyagba, de a fazekas szó nélkül folytatta a munkát, újratervezett, miközben kezét folyamatosan az agyagon tartotta.

„Nemcsak elkezdődött valami, hanem alakot öltött és használhatóvá vált, az edény elkészült” – mutatott rá Lovász Krisztián. Mint mondta:

az isteni gondviselés olyan, mint egy aranyfonál, mely átszövi az életünket, méghozzá úgy, hogy hiába nyúlunk valamihez sután, akkor is utat mutat.

„Megmutatja, hogy érdemes élni, érdemes ott lenni a fazekas korongján, ott lenni Isten kezében” – tette hozzá, majd arra is emlékeztette a hallgatóságot, hogy az aranyfonál nem útközben került életünkbe, hanem a kezdetektől ott volt. „Az aranyfonal már átjárta a zűrzavaros bűnesetet is. Akkor figyelhetett fel rá az első emberpár, mikor mindent kockára tett – és mindent elveszített” – hangsúlyozta az igehirdető. A történelem mélységei mégsem tudták elszakítani ezt az aranyfonalat. Ez is bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni Isten szavára és követni azt lépésről lépésre a Szentírás segítségével.

Menny és föld találkozása

Ádám és Éva történetével kapcsolatban a lelkipásztor felidézte Mike Pál délelőtti előadásában elhangzott gondolatait a bűnesettel bekövetkezett szakításról. „Az Istennel való szakítás maga a halál és az otthontalanság – fogalmazott. – Így kezdődött el az édeni világból való kilépés, amivel megindult az emberiség lejtmenete, az elszakadásnak pedig következményei lettek: fájdalom, szenvedés és halál. Az ember jövevénnyé és otthontalanná vált.”

Emiatt az ember első feladata és célja az lett, hogy otthonra találjon, azonban ehhez nem kell világgá mennie. „A hely, ahol a menny és a föld összeér, ott van, ahol élsz – vagy nincs sehol” – figyelmeztetett a lelkipásztor. Az édenkerti korszak mégis úgy ért véget, hogy Isten felruházta az embert, úgy tartotta kezét rajta, ahogy a fazekas az agyagon és az aranyfonál nem szakadt el.

„Ameddig az ember látja az aranyfonalat, addig van reformáció. Addig lehet változást remélni, addig van még megújulás”

– biztatta Lovász Krisztián a hallgatóságot.

Azonban arra is figyelmeztetett: önmagában nem megújulás, amikor valakinek új lakhelye, új munkahelye vagy esetleg új párja lesz. Mint mondta, az újdonságok csak lehetőségek, melyekkel kapcsolatban folyamatosan változó, mozgásban levő világunkban meg kell tanulnunk: bármerre sodor is az élet, ahova megyünk, oda magunkat visszük. „Amikor mások lesznek körülményeink, vigyázzunk, mert hiába újul meg a csomagolás, ha a tartalom a régi marad” – mutatott rá, majd Jézus szavait idézte: „Senki sem tölt új bort régi tömlőbe.” (Lk 5,38)  

Lelki ház

Egyedül nincs esélye az embernek a hazaérkezésre, a változáshoz önmagában kevés – nélküle nem történhet meg. Az Édenen túli világ az elveszettség helye, ezért hiába beszélünk otthonteremtésről, hazaérkezésről és megújulásról, Isten segítsége nélkül ez csupán álom marad. „A lehetőséget be kell váltani, a pillanatot meg kell ragadni, mert az idők gonoszak, de bármit is teszünk, akkor is választott nemzettség vagyunk” – mondta Lovász Krisztián. Bűneink ellenére Isten nemcsak felruház, hanem gondolkodik az egyetlen megoldásban, fiában, Jézusban, aki megújítja a szíveket. „Ezért beszélhetünk úgy a Csillagpontról és az egyházról, mint egy lelki házról. Azt kell elrendeznünk, hogy ennek a lelki háznak építő kövei legyünk, mert a sarokkő már stabil” – mutatott rá.

Mindig hazavár

Nekünk nemcsak teremtő és gondviselő, hanem hazaváró Istenünk van, aki Krisztusban megmutatta, milyen az otthon. Lovász Krisztián szerint ennek a hazaváró Istennek különleges ajánlata van számunkra: hiába törtük fel a bűnesettel megóvó pecsétjét, Ő új tervet, új programot alkot – mégpedig otthonteremtő programot.

Ennek a programnak a címe és a tartalma is így hangzik: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” – idézte Péter leveléből Lovász Krisztián, bemutatva, hogy Isten világosan megfogalmazza üzenetét, mellyel elindulhatunk a reformáció irányába. A mennyei otthonteremtő programnak nincsenek korhatárai, dokumentumai és várakozási ideje, csak egyetlen feltétele: az elfogadás. Ennek segítségével

„bárhol átélhetjük, hogy a menny és a föld összeér – bennünk.”

A változásnak és a reformációnak nagy tétje van, boldogságon túl az üdvösség is. Isten nemcsak életfeltételeket ad, hanem adja még Fiát, a Feltámadottat, aki onnan jön, ahová mi tartunk. „Ha a lelki háznak alapja élő kő, akkor fala sem lehet halott kő, ezért azzal a döntéssel kell tovább mennünk, hogy elfogadjuk az otthonteremtő programot – zárta gondolatait Lovász Krisztián. – Így lesz reformáció, így lesz református egyház, így lesz az életünkben jól láthatóan jelen mennyei Atyánk.”

Lelki fallal körülvéve

A Csillagpont résztvevőit szerda este Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese köszöntötte. Mint mondta, hálás, hogy a találkozónak a reformáció emlékévében Debrecen ad otthont. „Egy olyan városba érkeztetek, melynek soha nem voltak falai és emiatt sokat szenvedett, mégis megmaradt" - idézte fel. Mint mondta, a fizikai falak helyett Debrecen körül lelki fal állt, "a bibliás református hit." Ezt példázza az is, hogy az egyházmegye 38 gyülekezetéből 20 a városban található, emellett a város címere megegyezik a Magyarországi Református Egyház címerével: "A bárány az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, a mi szabadítónk, megmentőnk üdvözítőnk."
Vad Zsigmond buzdítással zárta köszöntőjét: "Kívánom, hogy Ő legyen és maradjon a Csillagpont központjában. Ti pedig váljatok csillagokká és annak fényét ragyogjátok, aki maga a világ világosság."

Farkas Zsuzsanna
fotó: Szalai Eszter, Dimény Andris