„Már középiskolás korban hallottam a Csillagpontról, hisz a Gödöllői Református Líceumba jártam, de akkor még nem sikerült eljutnom a találkozókra” – meséli Nagy-Hanula Viktória. Az érettségi után művelődésszervezőnek tanuló lányt a diploma megszerzését követően, 2013-ban egy ismerőse kereste meg azzal, hogy a Zsinati Ifjúsági Iroda munkatársat keres a mezőtúri Csillagpont szervezéséhez. „Ennél jobb és nagyobb lehetőséget, azt hiszem, nem is kaphattam volna.”

Férje, aki száz kilométerrel nyugatra, Szomódon nőtt fel, már a legelső, 2003-as Csillagpontról is hallott, mert a testvérei aktívan részt vettek a bodajki találkozó szervezésében és lebonyolításában. „Amint én is elég érett lettem ahhoz, hogy segíthessek, csatlakoztam a csapathoz – mondja Nagy Bálint. – Először 2009-ben, Fadd-Domboriban vettem részt, én is rögtön önkéntesként: a bátyámmal ketten intéztük az irodát és a technikai eszközöket.” Attól kezdve egyre mélyebben részt vett a szervezésben és a lebonyolításban.

Pörögve töltődni

Viki 2013 májusától dolgozott, mint a Csillagpont operatív kommunikációért felelős munkatársa Szontágh Szabolcs irodavezető és Kis Renáta referens mellett, akiktől elmondása szerint sokat tanult, az élet minden területén. Feladatai közé tartozott a kapcsolattartás az önkéntesekkel, vagy épp a zenekarokkal, a stábülések összehívása, illetve aktívan részt vett az arculati anyagok előkészítésében is. „A munkám során rengeteg önkéntessel találkoztam, akikkel nagyon jó volt a közös munka. Azt hiszem eddigi munkáim közül talán a legpörgősebb volt, de egyben hatalmas lelki töltődéssel járt együtt” – értékeli Viki azt az időszakot.

Bálint is nagyon sokat köszönhet a rendezvénynek: közelebb hozta Istenhez, valamint rengeteg tiszta szívű és őszinte embert ismert meg, akikre felnéz, akiktől sokat tanult, és akiket büszkén nevez a barátainak. „Önkéntesként bármennyire is nehéz helyzeteket kellett megoldanunk, mindig sokkal egyszerűbbnek tűnt, hisz Isten jelenléte érezhető volt minden egyes pillanatban.” Ez a szemlélet kihatott a találkozókat követő időszakokra, „és talán ennek is köszönhető, hogy a magánéletemben is rengeteg legyőzhetetlennek tűnő akadályhoz és próbatételhez kértem és kaptam meg Isten segítségét” – állítja a fiú.

És ekkor jött Bálint…

„A találkozó alatt is rengeteget dolgoztunk az Zsinati Ifjúsági iroda munkatársaival és azzal a több száz önkéntessel, akik nélkül, biztos vagyok benne, nem jöhetett volna létre a Csillagpont” – meséli Viki mezőtúri élményeit. Az irodai feladatai miatt ugyan kevés programon tudott részt venni, ám annál több embert ismert meg, élete fontos részévé váltak ezek a kapcsolatok. „Örök élmény marad, hogy amikor végigsétáltam a folyosón, csupa mosolygós arc jött velem szembe. Ez rengeteg erőt adott. Az emberekből áradó szeretet, lelkesedés és öröm hozzásegített engem is ahhoz, hogy megtaláljam önmagamat a világban. És ekkor jött Bálint…”

Az első előkészítő napon találkoztak, amikor a tábor kiépítése elkezdődött. „Ekkor rögtön egy olyan érzés ragadott magával, amit nem éreztem előtte soha. – mondja Bálint. Akkor még nem tudta, mi válthatta ki, hiszen alapból is izgatott volt, hogy újra látatta azokat az embereket, akikkel a távolság és egyéb elfoglaltságok miatt csak nagyon ritkán tudott találkozni. „Mikor bemutattak minket egymásnak, rögtön tudtam, hogy ő nekem a nagy Ő – emlékszik Viki első személyes találkozásukra. – Hiszem, hogy Isten nem véletlenül tervezte így. Nekünk ott találkoznunk kellett.”

A fiú volt a lány „jobbkeze”, vagy a lány a fiúé? – úgy tűnik, ez örök „vita”, most már szeretetteljes házastársi évődés tárgya. A rendezvény során egymás mellett dolgoztak ezért nagyon sok dologban kellett együttműködniük, szinte napi 24 órában együtt voltak, szabadidejükben is keresték egymás társaságát. „A közös munka remekül működött. Amiben nem értettünk egyet, vagy ha máshogyan láttuk a dolgokat, azt is meg tudtuk beszélni és megtalálni a megfelelő megoldást” – mondja Bálint, Viki pedig hozzáteszi, hogy emellett a sok beszélgetés is közelebb hozta őket egymáshoz. „Olyan érzés volt, mintha már régóta ismernénk egymást.”

A folytatást megkönnyítette, hogy Bálint ekkor a Gödöllői Szent István Egyetemen tanult, ezt már isteni gondviselésnek érezték. „Mind a kettőnk életében nagyon fontos szerepet játszik Isten jelenléte és gondviselése. Ha nincs a találkozó nagy valószínűséggel soha nem ismertük volna meg egymást, de Istennek más terve volt az életünkkel” – mondja a férj.

Isten áldásával

Ennek négy éve. A 2015-ös Csillagponton is részt vettek, Vikinek hatalmas élmény volt, hogy visszatérhettek - kézenfogva. „Felemelő érzés volt, mikor a záró istentiszteleten végignéztem a Csillagpont résztvevőin. Hallgattam az igehirdetést, és tudtam: jó helyen, a lehető legjobb helyen vagyok.”

2017-ben ismét visszatérnek a Csillagpontra: Debrecenbe nem önkéntesként, viszont már házasként mennek. Idén május 27-én Szomódon volt az esküvőjük. Belecsempésztek valamit a Csillagpontból? „Igen, hisz Isten ott volt. A szomódi lelkész, Csákai László végigkísérte a megismerkedésünk, és a kapcsolatunk, hatalmas öröm számunka, hogy ő adott össze minket Isten színe előtt” – mondja a feleség. A szervezésben is nagyon sokszor segítséget nyújtottak nekik a Csillagpont alatt tanult viselkedésnormák és az a tudat, hogy nincsenek egyedül, mert van, aki mindig minden léptüket vigyázza és irányítja. Bálint úgy érzi: „Isten szereteténél nagyobb csodát, dolgot nem tudnánk belevenni a házasságkötésünkbe, és ahhoz, hogy megérthessük mi is ez, a Csillagpont tanított meg bennünket igazán.”

És hogy másoknak miért ajánlanák a találkozót? „Kell annál jobb indok, minthogy megtalálhatod a másik feledet is?! – válaszolják nevetve. – Mindemellett pedig rengeteg élményt, szeretetet, örömet kaphatsz és segítséget ahhoz, hogy megértsd és megtaláld Istent és önmagadat.”

Feke György