Tudtad, hogy a macskaköves utat is makadámnak hívják, amit a 19. századi mérnökről, John Loudon McAdamről neveztek el?

Valli McAdam: Talán egy felmenőm volt, ki tudja…

Említetted, hogy most jártok másodszor Magyarországon. Az egyházban dolgoztok, vagy egy helyi gyülekezet képviseletében vagytok itt?

Valli: Alice és én Wokingból érkeztünk és tagjai vagyunk az ottani gyülekezet ifjúsági közösségének.

Alice Hoyle: Az Egyesült Református Egyház ifjúsági zsinata delegált bennünket, ezért szerintem inkább az egész egyházat képviseljük, nem kizárólag a saját gyülekezetünket.

Valli: Korábban mindketten tagjai voltunk az Egyesült Református Egyház ifjúsági zsinatának, ami egyfajta országos ifjúsági tanácsként működik.

Alice: Egyházunk felépítése kifejezetten demokratikus, ennek megfelelően van ifjúsági tanácsunk is. Valli és én benne voltunk az országos vezetőségben, én továbbra is tagja vagyok.

Mivel foglalkoztok az egyházi feladataitok mellett?

Alice: Épp mostanában jöttem el az előző munkahelyemről, szeptembertől egy másik iskolában fogok dolgozni: speciális nevelési igényű gyerekekkel foglalkozom, testi és értelmi fogyatékosokkal.

Valli: Én pedig a Bristoli Egyetemre járok kémia szakra, amit nagyon szeretek. És kifejezetten érdekel a tudományos újságírás.

Mit vártok a Csillagponttól? Miért döntöttetek úgy, hogy Debrecenbe utaztok?

Alice: Én még nem jártam Magyarországon. Nagyon szeretek utazni, megismerni a világot, ezért izgatott az ideutazás. Amikor pedig kicsit többet megtudtam a programunkról, akkor döbbentem rá, hogy megismerkedhetünk más fiatalokkal a világ minden tájáról. Mondtam is magamnak, hű, ez nagyszerű lehetőség: keresztyéneket megismerni jópár európai országból vagy olyan messzi vidékekről, mint Tajvan és Szíria! Éreztem, hogy ez fantasztikus lesz: harminc fiatal a világ minden tájáról, akikkel megismerkedhetünk, beszélgethetünk otthoni közösségeinkről, a kultúránkról, és akikkel együtt élvezhetjük ezt a találkozót.

Valli: Nagyon izgalmasnak találtam, hogy megtudhatom, hogyan ünneplik a keresztyénséget Magyarországon, hogy az vajon eltér a miénktől vagy ugyanolyan. Az Egyesült Királyságban hanyatlófélben van a keresztyénség, ezért kimondott örömmel tölt el, hogy ellátogathatok egy olyan nemzetközi eseményre, ahol megtapasztalhatom a keresztyénség jelenlétét.

Jártatok már valaha ilyen nagy keresztyén ifjúsági rendezvényen?

Valli: Az Egyesült Királyságban is vannak keresztyén ifjúsági rendezvények, de az igazán nagy, többezer résztvevős események általában felekezetköziek.

Alice: Van egy hasonló rendezvényünk, a Soul Survivor, ami különböző felekezetű fiatal keresztyéneknek szól: ott is sátrazunk, előadásokat hallgatunk és workshopokon veszünk részt.

Valli: Az Egyesült Református Egyház országos ifjúsági zsinatának alkalmain csupán körülbelül százötvenen veszünk részt. Az nem fesztiváljellegű, hanem inkább döntéshozó szerepű.

Alice: Időről időre az Egyesült Református Egyház ifjúsági zsinata egyes kérdéseket előterjeszt országos szintre. Néhány évvel ezelőtt például arra szerettük volna biztatni az embereket, hogy legyenek tudatosabbak a mentálisan sérültekkel kapcsolatban. Ezt a zsinati ülésen elfogadták, és ma az egyházunk már nagyon nagy hangsúlyt fektet a mentális egészséggel kapcsolatos ismeretterjesztésre, oktatásra, hogy hogy segítsünk azoknak, akik ilyen jellegű problémával küzdenek.

Mi volt a legemlékezetesebb élményetek Magyarországon?

Valli: Amikor Budapesten jártunk, nagyon jó volt a második este a közös kikapcsolódás, amikor mindannyian együtt beszélgettünk, ismerkedtünk. Végül kimásztunk a tetőre, ahonnan csodálatos volt a kilátás. Ott álltunk, fiatalok a világ különböző sarkaiból, de mégis szoros kapcsolatban egymással.

Alice: Fú, nagyon nehéz egyet választani. Az elmúlt néhány nap olyan viharos gyorsasággal telt el, annyi mindent csináltunk, és olyan sok élmény ért, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy Valli is mondta, alig tudom elhinni, hogy ezekkel a srácokkal csak két-három napja ismerkedtünk meg – ez a rendezvény összehozott minket, és most úgy érzem, mintha már réges-régen ismernénk egymást. Van, ugyanis, ami mindnyájunkat összeköt: a hitünk Istenben, Jézusban, ezért vagyunk képesek ennyire jól kapcsolódni. Elképesztő, hogy egy ilyen esemény mennyire össze tudja hozni az embereket!

Van már valami, amit hazavinnétek magatokkal?

Valli: Azt, hogy legyünk kicsit magabiztosabbak, amikor az emberek a hitünkről kérdeznek. Időnként nagyon nehéz keresztyénnek lenni, főleg manapság, amikor sokan elítélnek ezért, így előfordul, hogy furcsának érzem magam. Most már sokkal határozottabb leszek, mert ez az esemény igazán bátorító élmény volt.

Idén sem csak magyar fiatalok imádkoznak együtt a Csillagponton. A Magyarországi Református Egyház tizenöt református testvéregyházából több mint ötven nemzetközi fiatal érkezett többek között Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Litvániából, az Egyesült Államokból, Kanadából, Tajvanról és a Közel-Keletről is. Reggelente angol nyelvű áhítattal indíthatod a napodat a Cafe El Mondoban. De ha az ebéd után nincs ötleted, hogy mivel kezd a délutánod, ugyanitt minden nap 13.30 és 14.30 között angol nyelvű programokkal várnak mindenkit a nemzetközi résztvevők. Emellett több nemzetközi fiatallal találkozhatsz az Élő Könyvtárban is.

Szöveg: Körösvölgyi Zoltán
Fordítás: Csáky Zsuzsanna
Fotó: Dimény Andris