Készen készek

Készen készek

Több mint négyszáz önkéntes munkálkodott a Csillagpont előkészítő napjain, akik a találkozó előtti utolsó este különleges áhítaton vettek részt. Az alábbiakban kiderül, miben hasonlítanak a szolgálatot végzők Mózeshez, valamint az önkéntesekért dolgozó önkéntesekről is olvashatsz.

Érdeknélküliség, szabadság, hálaáldozat – csak néhány fogalom, amely az önkéntességet jelenti a fiatalok számára. Hogy milyen fontos téma ez a Csillagponton, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a találkozó résztvevőinek közel negyede, több mint 800 személy járul hozzá ennek a nagyszabású rendezvénynek a sikerességéhez, és mindenek előtt Isten országának terjedéséhez.

Csak készségesen

A tettrekész fiatalok a magyarkéci Élő Kövek zenekar segítségével különösen találó dalszövegeket énekelve hangolódtak rá a már elkezdett és még előttük álló feladatra – például a „mind mint a szőlőskert munkásai, az Úr ígéjét hirdetjük ki” és a „már tudom, hogy nincs lehetetlen, ha Szentlelked tölt be engem”.

Az igei szolgálatot végző Mike Pál, az idei Csillagpont főelőadója rögtön az önkénteseknek szegezte a kérdést: „Ki az, aki izgul a feladata miatt, hogy esetleg el fogja baltázni?” A lelkész a magasba lendülő kezek okozta feszültséget vallomással oldotta: „Én bevallom nektek, hogy totálisan be vagyok rezelve. Az a jó, hogy 500 évente van ilyen nagy horderejű rendezvény, valahogy kibírom” – fogalmazott humorosan, majd így folytatta: „Amikor engem ebbe a történetbe bevontak, akkor azt mondtam: ki vagyok én, hogy ezt a dolgot végigjátsszam? És akkor az Úr megkopogtatta a vállamat: »Bocsi, szeretném eszedbe juttatni, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ilyesmit kérdezett, volt még hozzád hasonló.« Egy olyan ember volt, aki sokkal nagyobb volt, mint én vagy ti, sokkal hozzáértőbb, belevalóbb volt, nagyon edzett és rákészült. Megedzette őt az élet, és korban is legalább kétszer annyi idős volt, mint én, pedig én sem vagyok már fiatal. Őt úgy hívták, Mózes.”  

Mike Pál a továbbiakban erősítette a Csillagpont önkéntesei és Mózes közti párhuzamot: „Amikor egy égő csipkebokorban az Isten megjelent Mózesnek és azt mondta, hogy van egy megbízatásom számodra, ő ugyanezt kérdezte: ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból? Ugyanezt kérdeztem én is, és lehet, hogy ugyanezt kérdezed te is ma magadtól. Ki vagyok én, hogy négyezer fiatalnak utat mutassak? Ha én Isten helyében lettem volna, tudtam volna, mit válaszoljak Mózesnek. »Ki vagy te, Mózes? Hát te vagy az, aki zsidóként a fáraó palotájában nevelkedtél, jártas vagy a diplomáciában, folyékonyan beszéled a nyelvüket, ismered a tudományokat, bejárásod van a fáraóhoz… Hát te kérdezed azt, hogy ki vagy te? Te vagy a tökéletes választás erre a feladatra - hát lehetne jobbat választani erre a feladatra, mint téged? Én nem tudok elképzelni nálad jobbat.«

Mike Pál szerint valószínűleg Mózes ezt akarta volna hallani, mert vannak olyan költői kérdéseink, amire megerősítést várunk. „Mindannyiunknak vannak ilyen megerősítést kicsikarni akaró kérdései. Amire azt várom, hogy azt mondja az Úr: »Te vagy a Mike Pali. Akit itt senki sem ismer. Aki egy 300 lelkes gyülekezetben szolgál 18 éve. Tudsz magyarul. Éljen. Meg tudsz románul is. Nem baj. Tudsz angolul. És tudsz énekelni. Néha. Olyan „jófej” srác vagy. Annyira jól csinálod«” – keltett tetszést a közönség soraiban személyes példájával az előadó.

Az igehirdető kiemelte, hogy ő nem ezt kapta válaszul, és Mózes sem azt hallotta, hogy kicsoda ő, hanem, hogy kicsoda az Isten. „Mert ebben a történetben bármennyire szépek, csodálatosak és ragyogóak vagytok, nem ti, nem én, nem mi vagyunk a lényeg. És ez annyira felszabadító érzés! Nem az a kérdés, hogy te ki vagy, hanem az, hogy kicsoda az Isten. Isten azt felelte Mózesnek: »Vagyok, aki vagyok. Amikor majd odaérsz és megkérdezik, ki vagy te, azt mondd nekik, hogy a Vagyok küldött engem hozzátok.« Gondolom, ekkor ránéztek Mózesre és azt mondták, hogy na jó, de akkor fejezd be a mondatot… Most ilyen vagyok, most olyan vagyok. Most így, majd úgy fogok működni. Mikor milyen vagyok. De Isten a Vagyok. Mert az a különbség Isten és köztünk, hogy Ő mindig ugyanaz. Ő mindig ugyanúgy van. Miközben én nem mindig ugyanúgy vagyok.”

Az előadó hangsúlyozta, hogy a Csillagpont alatt az önkéntesek nagyon sokszor lesznek így is, meg úgy is. De amikor „így is meg úgy is” lesznek, az kell eszükbe jusson, hogy őket az a Vagyok küldte el, aki soha nem változik, aki mindig Vagyok, aki mindig ugyanolyan erővel, ugyanolyan lelkesedéssel, ugyanolyan szeretettel, ugyanolyan képességgel, ugyanolyan erőbedobással van irántunk, érettünk. „Bár nagyon fontos, nem a képességed számít, nem az a leglényegesebb, hanem a készséged! Hogy azt tudd mondani: Uram, itt vagyok, és azt szeretném, ha használnám engem. Nem az erőd számít, mert az nincs neked, hanem az elérhetőség, hogy itt vagyok.”

Utalt azokra, akik azt mondják, én nem vagyok képes jó tanuló lenni, nem vagyok képes rossz tanuló lenni, nem vagyok képes férj, feleség lenni, nem vagyok képes hűséges lenni, nem vagyok képes szolgálni, nem vagyok képes szülő lenni, nem vagyok képes végigcsinálni ezt az egészet, nem vagyok jól. „De Isten nekünk is azt a választ adja, amit annak idején Mózesnek, azt, hogy nem rólad szól ez a történet. Mert itt nem az a kérdés, hogy te mire vagy képes, hanem az, hogy az Úr mire képes és mire akar téged használni” – bátorította a népes önkéntescsapatot az igehirdető, majd választ várva az elhangzottakra, a „Készen vagytok?” kérdéssel fordult a jelenlevőkhöz, akik küldetéstudattól hangos szóval feleltek igennel.


Önkéntesek önkéntesei

Az elhangzott igehirdetés után az önkéntesek támogatóival beszélgettünk a különböző feladatokról. Bogyó András leszögezte: „A Csillagpont azért különleges, abban tér el más fesztiváloktól, hogy nagyon nagy önkéntescsapatot mozgat meg. És ezért azért fontos, mert a fiatalok azzal, hogy szolgálnak Istennek, ők maguk is fejlődnek. Adnak, de kapnak is.”

Ábrám Boróka, Berényi Richárd, Bogyó András és Kis Szabolcs Máté – ők négyen dolgoztak az elmúlt fél évben azon, hogy összeálljon a Csillagpont önkénteshálózata. Sőt mi több, az önkéntesek köré külön önkénteseket toboroztak, akik támogató munkacsoportként tevékenykednek.  

Hogy mi indokolja az önkénteseket támogató munkacsoport létjogosultságát? „Azt tapasztaltuk, hogy ha csak a feladatokat kérjük rajtuk számon, akkor elfáradnak, de ha támogatjuk és bátorítjuk őket, odafigyelünk a testi-lelki jólétükre, akkor tudnak igazán lelkesen tenni ezért a találkozóért” – magyarázta az önkénteseket támogató munkaág vezetője. Bogyó András elmondta, hogy már az önkéntes-kiválasztás kezdetétől részt vettek az előkészületekben, majd a találkozót megelőző két napban zajló felkészítésben is. Emellett készítettek egy 21 igeszakaszból, 21 kérdésből és 21 imádságból álló kis tanítványképző kurzust, amit mindenki a saját tempójában olvashat és használhat, hogy lelkileg is hangolódjon rá erre a szolgálatra.

A támogató munkacsoport szervezte a kibocsátó alkalmat is, azonban nem csupán felkészítik az önkénteseket, hanem szombat este egy hasonló, záró és hálaadó együttléttel zárják a találkozót. Az önkéntesek mellett természetesen a munkaág- és munkacsoport vezetőknek is szeretnék megteremteni azokat a feltételeket, amelyek segítik őket abban, hogy zavartalanul végezzék szolgálatukat.

Azt, hogy mivel lehet és mivel kell az önkénteseket támogatni, Ábrám Boróka így fogalmazta meg:  „Nagyon egyéni, önkéntesfüggő, hogy kinek mire van szüksége. De a legfontosabb, hogy figyelmet és szeretetet kapjanak.” A találkozón szolgálók minden nap betérhetnek az önkéntesek számára működtetett kávézóba, ahol kicsit elcsendesedhetnek és megpihenhetnek. „Amikor kérnek valamit, nemcsak azt kapják, hanem egy kis kapcsolódási pontot is más önkéntesekkel, egy jó szót, egy kérdést, hogy reflektálhassanak magukra vagy a fesztiválra” – tette hozzá. Mint mondta, ez egy csendes közeg, amely békességet áraszt magából. Hiába nagy a pörgés, itt a szabadidejük alatt testileg és lelkileg egyaránt felfrissülhetnek az önkéntesek. „Ezek mellett elengedhetetlennek tartom, hogy folyamatosan hordozzuk imában az önkénteseket – zárta gondolatait Boróka.

Kis Szabolcs Máté munkacsoport-vezető az önkénteshálózat szerkezetébe és annak működtetésébe avatott be. „Amikor ekkora tömeget mozgatunk, az tényleg az önkéntesség kicsúcsosodása” – foglalta össze. Hat munkaágba sorolták a munkacsoportokat: Programok, Lelki, Kommunikáció, Közönségkapcsolat, Logisztika és Support munkaágak. Ez átláthatóvá teszi a rendszert, minden munkaágnak és munkacsoportnak külön felelőse van. De ez nem arról szól, hogy néhány napra önkéntessé válhatnak, a szervezők azt szeretnék ezzel elérni, hogy az elkötelezett fiatalok előre lépjenek a saját hitéletükben és az Istenben való épülésben egyaránt. Amit a Csillagpontra való felkészülésen, a Csillagponton tapasztalnak, azt utána majd a saját közösségeikben, a saját gyülekezetükben tudják kamatoztatni. „Sokan vagyunk itt együtt, de aztán visszatérünk a Kárpát-medence minden tájára - vagy még messzebbre is. Ez igazából csak egy vasútállomás, ahol nagyon sokan, különböző vágányokon utaznak és egy rövid ideig találkoznak” – tette hozzá.

Ami az önkénteskedés szellemiségét illeti, Kis Szabolcs Máté így foglalta össze a koncepció lényegét: „Alapvetően a krisztusközpontúság az, ami meghatároz. Ebben az emberi gyarlóságunk nyilván kicsit akadályoz bennünket, de hiszem azt, egymást kaptuk, hogy formáljanak, újraformáljanak minket keresztyén társaink a misszióban. A reformáció bennünk kezdődik és a keresztyének alapvetően közösségbe és közösségre lettek teremtve. Ez tényleg egy nagy egyház a szó biblikus értelmében.”

Arra, hogy milyen egy jó önkéntes, Berényi Richárd, az önkénteskávézó vezetője adott választ: „Úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy ne kierőszakoljuk a srácokból a szolgáltot, hanem el tudjuk érni azt, hogy ők ennek velünk együtt örülni tudjanak, akkor is, amikor fárasztó, és akkor is, amikor nehéz.” Mint mondja, ebben benne van az is, hogy őszintének kell lenniük egymással - a jó önkéntes tehát mindenekelőtt őszinte, elhivatott és vidám. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a vezetők sokszor elfáradnak, és olyankor jó arra visszamenni a kávézóba, hogy a fiatalok örülnek annak, hogy dolgozhatnak. „Ha valamin másfél órát kínlódtunk, az nem vett el az élvezetből, sőt, hozzátett az élményükhöz. Ehhez kapcsolódni hatalmas élmény - meg persze buli is. De amikor rá tudunk hangolódni arra, hogy erre a feladatra Isten választott ki minket, az csodálatos.”

Ambrus Melinda,
fotó: Dimény Andris, Asszonyi Eszter, Vargosz