„Könnyebb lent ülni, mint fent állni, még akkor is, ha ti innen tűntök kicsinek, én pedig onnan” – köszöntötte a hallgatóságot Szanyi György, aki azt is elmondta, hogy Kárpátaljáról érkezett és négy gyermek édesapja, ennek ellenére fél a színpadon állni, de tudja, hogy kapott valamit. „Hiszem, hogy azért vagyunk itt, mert valaki idehívott bennünket és kezdeni akar velünk valamit” – tette hozzá.

Keresztyénnek lenni vagány 
A Csillagpont utolsó estéjén Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit. Párhuzamosan zajló elfoglaltsága miatt levelet küldött, melyet bocsánatkéréssel kezdett: „sajnálom, hogy nem lehetek veletek, ez az első és remélem az utolsó alkalom, hogy így elszerveztem az időmet – de hálás vagyok, hogy tolmácsolják üzenetem.” Mint írta, a közelmúltban fogalmazta meg Lackfi János költő, hogy keresztyénnek lenni vagány dolog. „Miután én is szeretek olykor vagány dolgokat mondani, nyomába eredtem ennek a megjegyzésnek” – folytatta. Levelében összefoglalta, hogy szíves meghívás van ebben: keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy meghívott vagyok Isten országába, ez az egyetlen lehetőség, hogy megtalálhassuk Istent, aki megtalált minket. „Keresztyénnek lenni azt is jelenti, hogy belekötöm életem azok közösségébe, akik elfogadták ezt az isteni meghívót” – fogalmazott, majd hozzátette: keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy szeretetben vagyunk – bár ez közhely, ettől még vagány, ezzel beleízlelhetünk titkába.

Isten szeretetének bemutatásához Zákeus történetét (Lk, 19,1-10) hívta segítségül. „Lehet, furcsán hangzik, hogy ilyen ismert történetet olvastam fel, de ebben egy komplett reformáció történik” – vezette be igemagyarázatát. Zákeus az öntudatos református ember prototípusa. A lelkész elmondta: szeretné, ha a jelenlévők is öntudatos reformátusként térhetnének haza.

Ehhez azonban hozzátette: a református nem attól református, hogy nem katolikus, hanem attól, hogy eljutunk odáig, amikor rájövünk, mit kell tenni. „Ez a csodálatos a reformációban: Isten szeretete felébresztette az emberben azt, hogy tudom mit kell tennem” – mutatott rá. Krisztusban eljutott odáig az ember, hogy tudja, mit kell tennie, még az igehallgatásnak és a közösségnek is csak akkor van értelme, ha hazaérve tudjuk, mit kell tennünk.

Kilépni az füge mögül

Szanyi György azt is elmondta, a Jézust követő tömegnek érdekes felépítése volt, mely párhuzamba állítható a mai közösségekkel – akár a Csillagponton résztvevőkkel is. Körbevették a tanítványok, a „nagy tesók”, akik könnyen ítélkeztek a Jézushoz közeledni vágyók felett – bár Ő néha rájuk pirított, tudnunk kell róluk, hogy ők is kegyelembe fogadott emberek. Mellettük ott van a tömeg, akik akarnak valamit Jézustól – de csupán addig, ameddig nem oldódik meg problémájuk. A csoportosulástól kicsit messzebb pedig ott állnak a kíváncsiskodók, akik látni akarják Krisztust, hogy ne maradjanak ki.

„Zákeus elbújik a fügelevelek között, mert ott nem látnak a szívébe, nem ismerik, és nem tudják, mi játszódik le benne” – idézte fel a lelkész. A rejtőzködő embert azonban Jézus nem hagyja elbújni – de ez nem is férne össze vele: „Jézus, aki pokolba szállt az emberért, nem fogja hagyni őt megszólítás nélkül a tömegbe vegyülni.” Jézus szeret annyira, hogy észrevegyen, a fügefalevelek között is meg akar szólítani a rejtőzködésben.

Amikor Zákeus meghallotta, hogy Jézus vele vacsorál, csoda, hogy le tudott szállni, és nem esett le. Valószínűleg belegondolt, miért pont ő, hiszen nem akart Jézustól semmit. „Hányan ülhettek itt úgy, hogy nem akartok Jézustól semmit?” – tette fel a kérdést. Mint mondta, előfordult vele is, hogy Jézus váratlanul szólt hozzá, aztán már nem mehetett haza úgy, ahogy érkezett.

„A reformáció akkor kezdődik, mikor Jézus megszólít. Akkor kezdődik a formálódás, mikor a füled elkezd figyelni arra a Jézusra, aki szólongat”

– mutatott rá Szanyi György, majd hozzátette: Ő nemcsak egy útra akar jönni, hanem egészen hazáig. „Jézus ott akar lenni a poklodban, az örömödben, az életedben, mert neki fontos vagy, minden odaadott érted.” Arra biztatta a résztvevőket, ne úgy menjenek haza, hogy „jó volt, azonban ennyi volt”, hanem hagyják, hogy Jézus is velük tartson. Ahol Jézus jelen van, ott valami nagyszerű történik: az ember elkezd figyelni rá és elkezdi élvezni a szeretetét.

Mit lát bennem?

Mikor elkezdenek az emberek zúgolódni és Zákeus bűnösségét hangsúlyozzák, ő előlép és azt mondja, akitől bármit elvett, annak a négyszeresét adja vissza. „Nekem ez az a pont, ami a reformációt jelenti. Az a pont, amikor megtörténik a csoda az ember életében; amikor magától jön rá, hogy Jézus jelenlétében nem lehet kicsinyes, hanem mindent meg kell tennie, hogy ezt a szeretetet viszonozza.”

Mikor történik ez meg? Mikor a bűnöst kiáltó emberek között Jézus odaáll Zákeus mellé. „Egy dolgot a mai napig nem bírok felfogni: miért engem hívott el Isten? – vallotta be a kárpátaljai lelkipásztor. – Nem tudok erre választ adni, nem tudom, mit látott bennem, de ezért értem meg Zákeust.”

Mint mondta, sokat beszélünk a reformációról, de reformáció nincs az ember nélkül. Isten feladja a hangot, de az embernek kell beleállni. „Hiszem azt, hogy az embernek válaszolnia kell Isten felütésére. Ott történik valami, amikor kilépsz és elkezdesz cselekedni” – foglalta össze.

Akkor történik

Zákeus csak figyel, és amikor valóban meglátja Jézust, előáll és minden tartozása többszörösét adja vissza. „Nem kell a szájába rágni.

Amikor az ember eljut odáig, hogy Isten szeretete megmutatja, mit kell tennie, akkor megtörténik a reformáció”

– vont éles párhuzamot Szanyi György, aki szeretné, hogy a találkozóról hazatérő fiatalok tudják majd, mit kell tenniük. Mint mondta, Isten szeretete ki fogja majd szorítani a tettet – nem erővel és hatalommal, hanem Lelkével. Ő nem csak az élet kitüntetett pillanataiban – mint például a Csillagpont – van jelen, hanem velünk megy és megmutatja, mit kell tenni. „Engeded, hogy Jézus elkísérjen és megtörténjen, aminek meg kell – a reformáció” – biztatta a találkozó résztvevőit. 

Farkas Zsuzsanna
fotó: Szalai Eszter, Szarvas László